Az elmúlt években nagyon sokan, nagyon sok kérdéssel kerestek meg, személyes nehézségekkel vagy azzal kapcsolatban, hogy vállalkozásként mit is tehetnének egy-egy adott esetben. Ezekből a tapasztalatokból született meg az AETR könyv és a szemináriumok, konferenciák. Ennek ellenére még mindig sok olyan kérdés maradt megválaszolatlan, amit ezeken a fórumokon vagy kiadványokban sem tudtunk maradéktalanul megválaszolni. Ugyanakkor ezek olyan, a mindennapok során felmerülő kérdések, amikre a válaszok nagyon is fontosak lehetnek – mert eleve valamilyen félreértést tisztáznak le, vagy ezek segítségével komoly szankcióktól mentesülhet a Kedves Olvasó!
Sok olyan kérdést kaptunk az idők folyamán, amiket bizony csak nagy tapasztalatunknak köszönhetően tudtunk megválaszolni – mert a jogszabályokból nagyon nehéz lett volna kihámozni, értelmezni, vagy egyszerűen csak sehogy máshogy nem tudtuk kezelni a helyzetet, mint úgy, hogy a valós életből vett tapasztalatokat osztottuk meg a kérdezővel. Ez a kiadvány ezekre a
kérdésekre fókuszál elsősorban. Olyan kérdések megválaszolására, amiket máshol még nem tettünk meg, vagy nem ilyen formán. Teljesen gyakorlatias módon, az életből vett szituációkat elemezve.
Fontosnak tartottam a „tachográf-rendelet” legfontosabb pontjainak elemzését, értelmezését is, mert korábban ezeket sem tettük meg ezen jogszabály részletekkel – így, a „tachográfos könyvvel” együtt már ez is teljes mértékben értelmezésre került.
Ebben a kiadványban ezen túl nem foglalkozunk különösebben a jogszabályok magyarázatával – kivéve, ahol ez feltétlenül szükséges volt a megértés szempontjából. Elsősorban azzal foglalkozunk, hogy válaszokat, megoldásokat adjunk, amiket kollégáinkkal az évek során a gyakorlatból merítettünk. Olyan kérdésekkel kapcsolatban adtunk gyakorlatias, azonnal felhasználható
tanácsokat, mint amiket az alábbi fejezetcímek sejtetni engednek (pár cím, ennél jóval többet olvashatsz a könyvben):

Esettanulmányok, rövid, megtörtént esetek, helyzetek – amikből te is nagyon sokat profitálhatsz, ha elolvasod őket. Szóval, irány a könyv!
Ne feledd, létezik a Life Long Learning (LLL), azaz, az „egész életen át való tanulás” fogalma, eszmeisége, elve, ami tőled is hasonló hozzáállást követel meg – már ha lépést kívánsz tartani a világgal. E tekintetben teljesen mindegy, hány éves vagy…
Sok sikert hozzá! Használd fel ezeket a tapasztalatokat a munkád, tevékenységed során!
Egy személyes megjegyzés: a könyvet elsősorban NEM szakmai oktató kiadványnak szántam, hanem egyfajta „mankónak”, ami gyors segítséget adhat, ha épp úgy alakulna a dolog. Kezeld ekként!
Baráti üdvözlettel:
Kuzma Ferenc

Először is engedje meg, hogy gratuláljak a munkásságához, és megköszönjem sofőr társaim és jómagam nevében, hogy a számunkra nehezen érthető és sokszor nem egyértelmű szabályozásokat, jogszabályokat emberi nyelven a számunkra is érthető módon lefordította, és elérhetővé tette. De sajnos még mindig akad olyan gépkocsivezető, aki elég sajátosan értelmezi a rá vonatkozó szabályokat, és ez által nagy kockázatot vállal. Engedje meg, hogy megosszak Önnel egy történetet, és arra kérem véleményezze.

A következő dolog történt velem.

Úgy alakult, hogy egy idősebb (nyugdíjas) kollégával kellet négykezes járatban, busszal csoportot szállítanunk. Reggel 5 órakor én kezdtem a vezetést. Ez egy analóg tachográffal szerelt jármű volt.

A korongok behelyezését követően mind a két módkapcsolót egyéb munkára (kalapácsra) raktam, amíg elvégeztük a reggeli műszakkezdés előtti ellenőrzést, a menetlevél kitöltését, ill., amíg bepakoltunk. Eddig nem volt semmi probléma.

Az indulást követően a kettes módkapcsolót készenlétre állítottam, amikor az idősebb kolléga rám szólt, hogy a ne oda, hanem szünetre kapcsoljam a kettest. Nem akartam vele vitatkozni, gondoltam, biztos jobban tudja.

Megérkeztünk a kiállás helyszínére, kb. 6 óra körül, hogy felvegyük a csoportot. Ekkor a kettes módkapcsolót ismét egyéb munkára kapcsoltam (az egyes már ott volt), hiszen fel kell vennünk a csoportot, és a csomagokat bepakolni. Indulás után ismét a kettest készenlétre raktam automatikusan. A kolléga nem vette észre, ezért nem szólt.

Úgy 9 óra körül megálltunk fél órára egy parkolóban, hogy a csoport elintézze a dolgát, ill., hogy mi is cseréljünk. Ekkor megpróbáltam a kollegával tisztázni, hogy énszerintem hogyan kellene csinálnunk. De őt nem érdekelte, és azt mondta, hogy ők mindig így csinálták, és soha nem volt belőle problémájuk. Mondtam neki, hogy a digitális tachográf is készenlétre kapcsol automatikusan a kettes vezetőnél. Őt az nem érdekli, ez nem digitális.

Ekkor észrevette korongcsere közben, hogy idáig készenlétet rajzolt neki a készülék. Majdnem felrobbant, megmondta nekem, hogy pihenőre kapcsoljam az övét. Még egyszer meg ne próbáljak hozzányúlni az ő kapcsolójához, mert mehetek egyedül tovább, ő kiszáll. Nem akartam tovább szítani a tüzet, ráhagytam. Mentünk tovább, és mindenki a saját módkapcsolóját oda kapcsolta, ahová szerette volna, ebben egyeztünk meg. Nem is volt ebből további probléma.

A í-re az tette fel a pontot, amikor az út utolsó szakaszához értünk, amelyen én vezettem, és közölte velem, hogy milyen finom pálinkája van XY nevű utasnak. Én kérdeztem, hogy mesélt neki róla? Nem, épp az előbb kóstolta, mert ő úgy is a pihenőidejét tölti, és ha megállítanának, akkor is csak engem szondáztatnának, hiszen én vezetek, volt a válasz. Én erre már nem is válaszoltam. Alig vártam, hogy hazaérkezzünk.

A főnöknek jeleztem, hogy többet nem kívánok vele menni. Nem árultam el, csak annyit mondtam, hogy rossz a természete. A főnök annyit mondott, hogy tudja, de sajnos, nincs ember. Hála istennek, azóta nem kellet vele együtt dolgoznom.

Hát, ez volt az én kis történetem. Arra kérném, hogy segítsen nekem megválaszolni a következő kérdésekre. Kérdésem a következő volna:

• Én tudtam jól a módkapcsoló használatára vonatkozó szabályokat?
• Illetve, hogy a helytelen módkapcsoló használata miatt, egy kontroll esetén engem is megbüntetnek?
• És nem fogyaszthatok alkoholt, amíg le nem zártuk a napot, és akkor sem ha már nem vezet.

Válaszát előre is köszönöm!